Lehet hogy mi gyorsan felnövünk, gyorsan változunk és bizony gyakran hibázunk és tévedünk. De az édesanyánk szívünkben mindig ugyanolyan tűzzel ragyog. S idővel változnak a dolgok, de édesanyánk szerette ugyanúgy melegít majd minket. Nincs arra szó mennyi mindent megtett értünk és nincs cselekedet amivel ezt valaha is meghálálhatnánk. Nincs csillag mely jobban ragyogna mint ő, az édesanyánk. Megtanította nekünk mi a szép és mi az ami rossz, megtanított minket élni, önzetlenül, igazi őszinte szeretettel. Kinyitotta a szemünket és a világot tárta elénk. Lehet hogy mi nem mindig tűntünk elég hálásnak, lehet néha szembe szálltunk a világgal. Lehet örökké csak hibázunk, lehet sokszor lázadunk, lehet nem vagyunk angyalok, de mit számit ha édesanyánk így is szeret minket. De vajon hogyan fogjuk tudni meghálálni azt amit tőle kaptunk? Hogyan fogjuk tudni meghálálni hogy ő szeretni minket megtanított?